Elfelejtett ősök árnyai

Családállítás

Földes György

30/623–5288, foldes@hellingercsaladfelallitas.hu · Gmail
Feliratkozás rendszeres meghívóra: hirlevel@hellingercsaladfelallitas.hu · Gmail
Értesítések lemondása: nemkerem@hellingercsaladfelallitas.hu · Gmail
Utolsó módosítás: 2019. január 10.

Visszajelzések

Másnaptól a lányom 180 fokos fordulatot vett.

Ez volt az első családfelállítás élményem, nem tudom más hogy csinálja … Mindenesetre EZ számomra nagyon szeretetteli volt, nemcsak az adott kört, hanem az életet, minden idők családjait illetően. … Nagyon könnyedén tudsz váltani szent és profán ügyek, szleng és emelkedett stíl, bensőségesség vagy szakma között, és ennek van valami nagy-nagy otthonossága, ami bizalmat ébreszt.

Én voltam már családállításon, de nem tudtam, hogy így is lehet.

Másnap elég rosszul voltam, mintha minden végtagomat ellenkező irányba húznák, szakítanák. Szerintem komoly energia-átrendeződés ment végbe rajtam/bennem.

Két alapvető változást tapasztaltam azóta. Az egyik azonnali: már ahogy kiléptem és végigsétáltam a körúton, megnéztek a férfiak. Átalakult a bennem élő férfikép és ezt ők azon nyomban „levették”. Már nem az elérhetetlen Istenre vágyom, hanem egy hús-vér, halandó, megbotlani is tudó, jelenlévő férfira. A másik: anyukám lenyugodott, már alig macerál, megváltozott velem.

Azt hiszem én magam is jobban el tudom fogadni a nőiességemet, önmagamat, a szépségemet, a bensőmet….

…anyu és apu is változtak, sőt szerintem a bátyám is. Ezek majd szépen, lassan a felszín alatt rendeződnek tovább, érzem.

Nálam ez a visszatérő depi mélyebb lehet, így azt kell írnom, nem segített az állítás.

A múltkori állítás több mindent elindított bennem. Nagyon intenzív időszakon vagyok túl érzelmileg, elsősorban párkapcsolati téren. Úgy tűnik, lassan talán kievickélek ebből a szakításból. … Elindult valami a szüleimmel való kapcsolatomban is, leválási folyamat, ami nagyon jó, és remélem, hogy őket sem viseli meg nagyon, egyelőre szeretetteljes, békés az átmenet. Azt hiszem még mindig dolgozik bennem/rajtam a múltkori állítás…

Nagyon megrázott, felrázott, és könnyűvé tett a vasárnapi állítás. … Nagyon remélem, hogy gyerekeimet egyszer rá tudom venni, menjenek el [ők is]. … Mennyi időnként szoktak, lehet újat állítani? …

…a visszajelzés magamról, változott-e valami: akiket kérdeztem, nem láttak rajtam különösebb változást.

Én úgy érzem, egy fokkal jobb lett a helyzet, de nagyon kis mértékben.

Nagyon intenzív és jó élmény volt mindkét helyzetben a múltkori családfelállításon. Egyrészt, hogy egy új nézőpontból láthattam rá a családunkban lejátszódó/lejátszódott folyamatokra: ezek olykor nagyon erős képekben, mondjuk drámaian jelentek meg a térben. Lehetőséget adva együttérzésre, „kizökkenésre”, és egészen új szempontok megtapasztalására. Azóta új kérdések is megfogalmazódtak bennem, és folyamatosan dolgozik bennem tovább, ami ott elindult. Talán kicsit át is értelmeződött bennem az anyámmal való viszonyom, mintha kicsit kiszabadult volna az anya-gyerek leosztás sémájából, és az ehhez kapcsolódó elvárásaimtól… És ennek kapcsán a saját lányommal való működésemre is jobban rálátok. Még ha nem is tudok változtatni azon, amin szeretnék.

Részt venni valaki más családfelállításán, hát az is nagyon intenzív élmény volt, úgyhogy, ha nem jön közbe semmi, akkor megyek legközelebb.

Nem tudom, emlékszel-e még, hogy mire is állítottam, az anyaság–munkahely–hobbi/hivatás témakörét jártuk körül, a végkövetkeztetés pedig az volt, hogy a kellően meg nem élt anyaságom gátolja az iskola elvégzését, a legjobb az lenne, ha feladnám a munkahelyem, a családra koncentrálnék és közben a felszabaduló idő alatt az iskolát is be tudnám fejezni talán. A munkahelyemen tavasszal nagy változások történtek … a feszültség és a rossz hangulat, az elégedetlenség általánossá vált.

Július elején már sejtettem, közepére bizonyossá vált, kisbabát várok! … Vasárnapra betöltöm a 13. hetet. …

Mostanra már helyükre kerültek bennem a dolgok, biztos vagyok benne, hogy rendben van ez így, sok szeretettel, boldogan várjuk Őt.

Köszönöm még egyszer a tegnapi napot! …

Képzeld, ma reggel felhívtam anyácskámat és rákérdeztem, lehetett-e az apunak kapcsolata őelőtte… és képzeld Gyuri, VOLT!!!! … Szóval, MŰKÖDIK…!!, de ezt Te úgyis tudtad.

Szeretném kifejezni még a hálámat, amiért azt mondtad, fogalmad sincs – arról, amiről fogalmad sem volt!!! Ezt külön nagyra értékelem, mivel segít nekem elképzelni, hogy akkor is jó lehet valami, ha nem tökéletes… (ha nem 120%-os).

Oldal tetejére

Gyuri, eltűnt a ciszta. Keresték azokkal a mindenféle gépekkel, nem tudom, hogy hívják, és nem találták sehol. Elmúlt a bűntudatom is.

… próbálom összeszedni, mit is értek azon, hogy exponenciálisan jobban vagyok. … valahogy a kapcsolataim meg a mindennapjaim minősége lett sokkal jobb, nyugodtabb, önmagamabb vagyok … elengedtem a görcsölést több dolgon is, pl. az anyagiakon … hihetetlenül kedvező dolgok történnek, mind a szakmai pozitív visszajelzéseket, mind az anyagiakat tekintve.

… van egy barátnőm, aki nagyon fontos nekem, de már jó ideje iszonyatosan feszült volt a kapcsolatunk. … Rájöttem, hogy … fel kell vállalnom az érzéseimet, akkor is, ha azok konfliktusokat okoznak, … nemhogy megharagudott volna, hanem azt mondta, nagyon örül neki …

A párommal még kicsit birkózunk, de úgy érzem, ott is megtörtént már az átfordulás …

Úgyhogy, alapvetően jobban érzem magam, és remélem, ez folytatódik! :)

Még egyszer köszönöm a tegnapi akciót.

Azt hiszem, nagyon durván sikerült kitisztítani néhány homályos pontot a hátteremből. Nagyon tetszik, ahogy csinálod.

…

… a kolléganőm, akire az egész alapult, valami egészen új dolgot eszelt ki, amivel az összes felépített dolgot egy mozdulattal ledöntötte. Meglepődtem, de a szokásos pofán csapós érzés nem kerített hatalmába, hanem azonnal gondolkozni kezdtem, hogy akkor most én mit tegyek, … és nagyon hamar sikerült egy elég meglepő döntésre jutnom. … egy bebetonozottnak vélt helyzetet tótágast állítottam, és azonnal elkezdtem látni az új helyzet előnyeit magamra és másokra nézvést.

Ez az egész annyira meglepett engem is, hogy utánanéztem, hogy mit is mondtál, hogy mit kell megnéznem december 7-én meg még kétszer majd, és láttam az egyik mondatot: "a váratlan helyzetek bizonytalansága".

Ezen kívül is nagyon sok apró esemény történik, ami az állítás folyománya. A Nagymamám pl. elkezdett velem lenni, sokat gondolok rá, meg az anyámat is egyre jobban értem. A bátyámmal is sokkal közelebb kerültünk, most egy súlyos élethelyzetben az ő segítségét kértem, ami amúgy nem jutott volna eszembe korábban egészen biztosan.

Oldal tetejére

Jelenleg se örülni, se szomorkodni nem akarok azon a változáson, ami zajlik. Ez még nem stabil állapot, de már most is néha olyan önazonosságot érzek, ami nagyon új, furcsa, olykor ijesztő nekem. … Olyan dolgokat érzek, amikben nem az a legszebb most, hogy milyen távlatokat nyitnak — az is —, hanem hogy rádöbbentenek, ki vagyok. Vagy talán jobb kifejezés: milyen vagyok igazán. Nem mintha ez könnyű menet lenne, de nagyon vágyom rá, hogy tudjam. Ez a „helyen levés” annyira más, természetes és furcsa egyben.

…

Egy megerősített lét, amit el kell fogadnom? Ajándék, ami már néha megmutatja magát, és azt mondja: bennem van a helyed. És nekem benne. Ezért érzem néha azt az óriási hálát? Ezért érzem néha azt az óriási hálát.

Tegnap este lefekvés előtt elég hirtelen elkezdett fájni a gyomrom, mint máskor is szokott, úgy ahogy azt meséltem neked. Azt hittem elmúlik, ha iszom egy pezsgőtablettát. Sajnos nem, mert azonnal rám jött a hányás meg a hasmenés és egész éjjel folytatódott. Még soha nem voltam ilyen rosszul. Most már jobb, de még mindig megy a hasam egy kicsit és nagyon gyenge vagyok. …

Most próbálom összeszedni magam. Nagyon ki vagyok száradva és kimerült vagyok. Azért erre nem számítottam, pláne ilyen hamar. Szerintem itt valami nagyon célba talált.

Nagyon sokat kaptam mind érzésben mind megértésben. Szóval a változások:
– szabadabbnak és könnyebbnek érzem magam
– jobb kedvem és több erőm van, noha van még hőemelkedésem
– „izgalmat” érzek az élet iránt
– jobban elfogadom és tisztelem magamat, a helyzetemet
– kezdem kapizsgálni, hogy nekem járhat egyszerre az anyaság, a biztonság, a szerelem
– elfogadóbb vagyok az olyan emberekkel, akik nem akarnak jobban lenni és nyugodtan továbblépek, miután kis időt szenteltem a panaszkodásuk meghallgatására
– kezdek büszke lenni magamra, hogy mindkét kapcsolatomat megszakítottam, mert abban a formában méltatlan volt hozzánk
– gyermekeim sűrűbben kapnak vidám anyukát.

Számomra ez elég hihetetlen, úgyhogy csak halkan „súgom”: nagyon köszönöm Neked, magamnak és a Sorsnak, Istennek is. Élek, szerethetek és ettől nincs több.

Oldal tetejére

Fura dolgok történnek, működik mindenképpen a dolog. Ami ott vasárnap kirajzolódott, híven tükrözte az eredeti viszonyokat a családban. Jobb a viszonyom a főnökömmel már hétfő óta.

Valami nagyot varázsoltál tegnap este/az elmúlt napokban, ma reggel mintha egy más életben ébredtem volna, vagy más énnel, vagy is… A felszabadult szárnyalás és a felszabadult könnyek szépen alternálnak, és hagyom.

…

Képzeld! Ma reggel olyan szikladarabok estek le rólam és olyan tempóban, hogy esélyem nem volt elkapdosni és ragaszkodni hozzájuk.

…

Hajnali ébredésemkor egyszer csak megértettem, mit jelent az: „egyben vagyok”. Megéreztem.

…

Kb. egy novellányi felismerés érkezett már és záporoznak csak — nem mind feloldozó, van, ami nehéz és még csupán az azonosítást hozza, megoldást nem. És valóban, az uncsi állítás is beütött végül, de mekkorát…

Anyukámnak konkrétan bemutatkoztam, mert egy aprósággal kapcsolatban teljesen megleptem a reakciómmal, mire odanyújtottam a kezem és elmondtam ki vagyok. Én úgy éreztem, itt új fejezet kezdődött. :) És már tudatosan kislánykodni mentem, ami egy egészen más érzés, mint a felcserélt szereposztás, ami eddig volt. Voltak érintések és sokkal kevesebb feszült pillanat… Közelebb voltunk, mint eddig bármikor… Otthon voltam.

…

Csütörtökön volt a nemzetközi megmérettetés… — és nem fájdult meg a fejem, semmi migrén, csupán némi remegés volt a várakozási időben.

Tegnap pedig levezényeltünk 3-an egy 60 fős rendezvényt, ami remekül sikerült… Két kemény nap, két határozott és sikeres helytállás és semmi gyengeség, enerváltság, fejfájás, gyomorpanasz. …

Hatalmas dolgok ezek számomra — amik rettentő nagy hegyekként tornyosultak eddig, de visszanézve, megélve, megtapasztalva és (meg)tanulva kezelhetővé szelídültek.

Csak gondoltam elmesélem, mert igen érdekes: az anyukám életemben először azt mondta nekem hétfőn, hogy „szeretlek”. 30 éves vagyok, előtte ez nem fordult elő.

Képzeld megnyugodtam… s ügyesen teszem a rendet a lelkemben, ami nagyon érdekesen alakul… Éjszaka én rossz álomra ébredtem:

Egy pincelakásban vagyok és épp egy házikészítésű gyógykrémmel akarom bekenni a testem, erre anyukám a gyermekeimmel jön le a lépcsőkön s rám ordít, mit csinálok???? Én mondom, gyógyítom magam, erre anyukám leordít, hogy ez hülyeség vagy valami ilyesmit akart mondani nem akarta engedni, hogy megtegyem… s én erre anyukám lelkét elkezdtem rángatni, és kiabáltam, értsd meg, meg akarok gyógyulni!!! S két kezemmel fogtam anyum lelkét és ráztam hogy értse meg, rángattam…

Hmmmm, nagyon érdekes volt, hogy a lelkét szimbolikusan láttam és fogtam is… nagyon mély volt…

…

Te Gyuri, én olyan szépen megnyugodtam, olyan szépen helyreállt a földrengésben a lelkem rendje… hmmmm… anyukámmal mán szépeket is álmodok, és visszaadtam neki az ő baját, én a magaméval foglalkozom ami egyre jobban megtisztult….szépen bízok az életben, az Istenben; a jó energiák működnek, egy közepes szép szinten vagyok, nem maradok lent ha alámerít egy-egy probléma, és a női dolgok is rendbe jöttek, a szerelem nagyon szépen működik, szép harmónia alakult ki…

…

… ahogy teltek a napok, mozgott még kissé minden körülöttem, úgy jöttek a szép új dolgok, a szerelem egyre kerekebb lett, önmagam vagyok mindenben, elfogadom a hibáimat, a nehézségeket és máris könnyebben megoldódik, ha valami akadozik, sok mindent megértettem, főleg mert a szívemmel gondolkodok, s így élek ÉLEK megÉLek mindent, s boldogság van. S érzem, hogy az emberek érzik a szeretetemet, s nekem ez nagyon jól esik. Tudok adni. S ezáltal kapok is, a gyerekeimmel is több türelmem van, nagyon nem egyszerű, hogy egyedül nevelem őket, de ügyeskedek és megoldom az életünket. Elfogadtam azt is, hogy nem vagyok teljes anya, s nincs bűntudatom!!! Nincs, … hanem életerőm van, élet ízem, a boldogságra törekvésem, több erőm van.

…

… nos az volt a bűntudatomtól, hogy megtagadtam magamtól az ételt, nem ettem rendesen, nem tudtam, s én amúgy sem vagyok egy vastag alkat, így nagyon sovány tudtam lenni…

Ez azt hiszem két hónapja fokozatosan megszűnt… most nagyon jó étvágyam van, minden reggel eszek, igaz C vitamint szedek, de nagyon szeretem, hogy jól eszek.

Nem cigizek, igaz néha kívánom, ha a párom rágyújt, de nagyon tudatosan nem gyújtok rá . :-)

Fontos lett az egészségem. Úgy érzem teli lettem élettel.

Így… kezdtek megszűnni a fájdalmaim, a stressz s nyugodtabb vagyok és erősebb. :-)

Oldal tetejére

Nem is én vettem észre, hanem Anyu említette: sokkal többet beszélgetek Apámmal, mint régen. Én ezt szinte észre se vettem, de biztos így van, ha egyszer egy „külső szemlélő” észreveszi, és olyannyira feltűnik neki, hogy meg is jegyzi. Az is eléggé elgondolkodtatott, hogy három hónap alatt még csak kisebb összezördülésünk sem volt Apámmal.

Persze, az is a teljes igazsághoz tartozik, hogy néha magamban dúlok-fúlok miatta…

…

Pár napja telt le a fél év, amiről azt mondtad, hogy az előző két időpont leteltéhez hasonlóan gondolkozzam el. Megtettem. A mérleg abszolút pozitív! Az elmúlt fél év alatt egyszer sem vesztem össze Apámmal, sokkal többet beszélgetek vele, mint addig, és alapjában véve jóval őszintébb a kapcsolatunk, mint előtte. … Remélem, hogy a kapcsolatunk még tovább javul, és egyszer majd tényleg tudom őt teljesen feltétel nélkül szeretni.

Köszönöm szépen a segítségedet, és azt, hogy az állítás után még hónapokig érdekelt téged, hogy hogyan alakul a sorsom!

Megrázó és felemelő volt, nagyon sokat jelent nekem, hogy a részese lehettem, hogy átélhettem. Szeretnék feliratkozni rendszeres meghívóra.

Még mindig nem váltam el … nem egyszerű a bíróságok idejét kivárni … de azt gondolom, hogy most már az idő is gyorsabban halad.

Elköltöztem…

… körülöttem minden megváltozott, minden sokkal-sokkal jobb lett! NAGYON KÖSZÖNÖM A SEGÍTSÉGET!!!

Először is köszönöm a hétvégét! Az első nap, amikor nekem állítottunk, nagyon megrázott, hogy ez tényleg működik. Úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger…

Nagy élmény volt, megható, meghitt, csodálatos.

Hétfő délután rám jött egy takaríthatnék. Nekiestem a szekrényemnek és minden olyan dolgot lomtalanítok azóta, amit már rég ki kellett volna selejteznem. :-)

Anya viszont érdekes. Eddig nem nagyon törődött azzal, hogy mentem nadira, agykontrollra, egyéb tanfolyamra. Most viszont … nagyon érdekli, hogy mi is volt a hétvégén. Hétvégén napközben nem szokott hívni, de a telefonom jelezte, hogy pont akkor hívott, amikor rá állítottunk. Gondolom ez se véletlen.

Családállítás óta még nem jeleztem vissza, úgyhogy most írok. Nem tudom emlékszel e mi volt a téma, elég intim jellegű volt.. :D Erről biztos eszedbe jutott.

Remek „dolgok” történtek azóta és nagyon hálás vagyok érte. :-) ;-) :-)

… nem a magam problémájára állítottam, hanem a kislányom ekcémájára… Nagyon jó élmény volt az az egy nap, amit veled és a csoporttal tölthettem… Az ekcémával az a helyzet, hogy rögtön az állítás után rosszabbodott a helyzet, majd utána javulni kezdett. Egy ideig egész jó volt, aztán nemrég újra belobbant… De összességében azt kell hogy mondjam, hogy jobb a helyzet, mint volt.

Oldal tetejére

Azt kell mondjam, az állítás után megbolydult minden, pillanatnyilag úgy érzem, az összes stabil talajt elveszítettem a lábam alól. Tudom, ez így működik, és majd kialakul valami új rend, de egyelőre félelmetes. Nagyon sokat sírok és félek, pedig egyik se jellemzőm. …

Ami nagyon szíven ütött a saját képviselőm viselkedésében, az a kétségbeesés, az elvágyódás, a „meg akarok halni” gondolat. Ezen nagyon sokat kattogott az agyam, mert soha nem voltak öngyilkossági gondolataim. Viszont sok olyan helyzet jut eszembe, amikor csak állok ott, és nem tudok mit kezdeni, legszívesebben csak megszűnnék. … az pedig hogy azt mondtad, mintha az utolsó pillanatban jutottam volna el hozzátok… hát lehetett benne valami.

… a gondok megvannak és nem tudom, mikor borul megint a bili … A betegségem lényegében rendeződött, most viszont a női dolgok zavarodtak össze.

… október elején voltam egyéni állításon nálad, … párkapcsolat téren nem volt eddig semmi az életemben, erre oldottunk. … megtaláltam nov. végén életem párját, együtt élünk, mesében érzem magam. :) Köszönöm az oldást, 35 évesen végre megélhetem amire mindig vágytam.

Ha az teljesen normális, hogy tegnap este óta 38 fokos lázam van és pulzáló alhasi görcsök gyötörnek, akkor oké, csak mondd meg, hogy mit csináljak a tünetekkel, mert így nem tudok dolgozni és azt nem annyira vették ma jó néven. :)

…

… tizennégy órát aludtam és ma már nem vagyok lázas, a görcsök is jóval enyhébbek, úgyhogy szerintem elmúlik ez magától. … Annyira szépen csengenek össze a dolgok, hogy folyton csak vigyorgok, mint a tejbetök. :) …

Úgy tűnik, több fázisban megy végig rajtam a dolog. Először volt a láz meg a hasgörcsök, aztán derék- és hátfájás, tegnapra éjszaka véresre vakart kiütések, ma agresszív viselkedés.

Az iker gondolata mostanra annyira az enyém, mintha mindig is tudtam volna róla.

Kicsit furcsa, hogy jól lakom a féladagos menzás kajától. :) …

Hullámvasút: tegnap egész nap fura eufóriától hajtva mindenre nevetéssel sikerült reagálnom. …

… fizikailag egyre jobb minden, az állítás után kétszeresére gyorsult anyagcserém kezd visszaállni a normális tempóba, és jóval energikusabbnak érzem magam, mozgékonyabb vagyok.

Ami furcsa, hogy egyáltalán semmi késztetésem nincs arra, hogy megfejtsem az állítást, figyelem, hogy hol vannak a dupla dolgok az életemben. …

A hullámvasút két napja az erős hasmenésnél jár. kíváncsi leszek, mi jön még. :)

…

… lenyugodott egy kicsit a dolog, most már csak viszketés/kiütés/pattanás ilyesmi van, ezek egyike sem jellemző rám, úgyhogy nem veszem túl jól, de hát ez van. :) …

Anyámmal az állítás óta nem álmodtam. :) Kb. feleannyit tudok enni, mint eddig, egy fél pizzától kidurranok, és bár nem fogytam, az övem valamiért nem tartja meg a nadrágomat stabilan, mintha megváltozott volna a sűrűségem, vagy a fene tudja. :)

Most úgy vettem észre, hogy mintha nyugodtabb lennék problémás helyzetekben, mint korábban. Nem húzom fel magam annyira, jobban átgondolom a szituációkat, és általában tudom mit tegyek. Persze jól esik néha elkezdeni panaszkodni és nyavalyogni, de hamar rájövök, hogy azzal nem megyek semmire és igazából hasztalan is, úgyhogy inkább elkezdek cselekedni és/vagy gondolkodni a megoldáson.

…

Korábban nagyon ideges voltam, ha el kellett intézni valami ügyet, és aggódtam is hogy nincs senki aki segít nekem, most pedig gond nélkül megoldok mindent, ráadásul egy idegen országban.

Oldal tetejére

… a témám a halálfélelem/halálvágy volt. … Utána hetekig nem tértem magamhoz, tompán érzékeltem a világot és mindentm ami körülvett. Mintha mély álomból ébredeztem volna. A „[pánik]rohamok” enyhültek, majdnem teljesen el is múltak olyan 3 hónapra, de aztán újrakezdődtek, kicsit más minőségben. Később arra gondoltam ez inkább „életfélelem” lehet, az, hogy nem érzem magam kompetensnek a világban, a létezésemben, az életemben. … Azóta igyekszem ezt „természetes” érzésnek felfogni, mert az ember alapvetően törékeny, és normális, ha olykor megijed. Most is vannak rossz érzéseim, de közben az élet egyéb területein előrébb léptem, magabiztosabb vagyok, néha már el hiszem hogy tényleg én alakítom a sorsomat, és ez erőt ad.

… az idén akadtak olyan tiszta, bizakodást keltő napjaim, amilyenek tavaly egészen fehér holló-számba mentek … nem bántam meg; jó volt ott lenni, jó volt vélhetőleg/remélhetőleg valóban felszabadító, ill. a dolgokat elrendezni segítő erejű állítások tanújának, illetve segítőjének lenni – csodát … vártam is, nem is … ha saját magam előtt nem titkolhatom, Előtted miért titkoljam a csalódásomat, DE nem biztos, hogy minden utórezgésével lefutott meccs ez. … minden nap oda kell állnom a lesből támadó szorongás elé. … néha sikerül megerősítésért, kitartásért folyamodnom a családállítás egyes emlékmozzanataihoz, például az ott megjelenített apai nagyapámhoz.

Az állításra elég furán reagáltam. Egy soha el nem múló és nagyon nehezen kezelhető dühvel. Eddig is elszállt az agyam néha, de ez most felerősödött. A feszültség is, a kilátástalanság, csalódás… meg a többi… Haragszom az egész világra… Ez természetes vagy ennyire nagyon hülye vagyok :(( ??? Az alvászavar is megmaradt még…

A lényeg, hogy végül is te nyertél.

A februári családállítás után azon örömhírrel tudok szolgálni, hogy Anyukámmal való kapcsolatom hipp-hopp rendeződött. Amikor végre haza értem, szeretettel ölelt át – ilyet se éreztem még irányából a sok-sok év alatt.

A kérdésem vagy kérésem a párkapcsolat megtartására vonatkozott. Nos, belefutottam egy magyar (tőlem persze jóval idősebb) férfiba.

A március végi állításon voltam - kisbabával. Az élmények azóta is pozitívak, legalábbis ebben a vonatkozásban. De … még rengeteg rendbe rakni való van körülöttem.

…

Pozitívum mindenképp, hogy megszűnt a „romlás és rontás megtestesülése” érzés anyámmal szemben. Már nem haragszom rá. Számtalan helyzet adódott azóta, ahol a családállítás előtt sokkal hevesebben reagáltam volna. Most még némi megértés is van bennem. A másik, amit saját magamon tapasztalok. Már nem eszem két tányérral – amit akkor is tettem, mikor 52 kiló voltam, csak akkor kétszer keveset szedtem), sokkal könnyebb lett a járásom, és sokszor érzem azt a messziről felém áradó szeretetet, amit azon a délelőttön. Most már tudom azonosítani. Az életemet elkezdtem egyedül élni, csak magam helyett. Egyébként az apámhoz kapcsolódó gondolatok is könnyebbé váltak. A halála után nem bírtam elengedni. Most már érzek magunk között egy bizonyos távolságot, ami ráadásul egyáltalán nem nyomasztó, sokkal inkább helyénvalónak érzem.

Otthon, melegítőben főztem az ebédet, amikor rám talált egy munka. Egy nem akármilyen…

… 5 hónap otthon csücsülés, és kissé depresszió után, hogy senkinek nem kellek, most itt van, és ráadásul mélyvíz… Ja, és hozzáteszem, a párommal is tök jól alakul minden, sok-sok figyelmességet és kisebb ajándékokat kaptam azóta tőle, és egyre többször mondja, hogy szeret. … Szóval, igazán napsugaras időszak ez!!!

… vasárnap voltam Nálad egyéni felállításon, kisfiam oldására helyezve a hangsúlyt. Számos változás indult be azóta körülöttünk.

…

A családfelállítás számomra nagy élmény volt, ez a „dimenziók közötti átjárás” igencsak megérintett. Az első hetekben a friss élmény által is segítve nagy boldogsággal és kicsit kívülről megfigyelve tudtam Marci felé fordulni, még akkor is, ha hisztizett. A hiszti „minőségében” egyértelmű változást tapasztaltam, az „örvényszerű elborulás” már nem volt, sokkal könnyebben „tért vissza”, és én is jobban meg tudtam nyugtatni, mint korábban. Némi „csibész cinkosság” alakult ki köztünk, és sokszor elnevette magát, amikor hisztizni kezdett (volna), és tovább tudtunk lépni. Sokkal jobban bújik hozzám a fiatalúr, igényli, hogy reggelente vagy délután, amikor a húga alszik egy picit összebújjunk mi is.

…

A családfelállítás óta sok minden érlelődött tovább bennem is. Egy-két tényszerű észrevétel: Édesanyámat sokkal jobban tisztelem, mint korábban. Anyu múltkor kinyilatkozta, hogy „jó anya vagyok”. Ez számomra igen meglepő volt, mert korábban elképzelhetetlen lett volna. Amikor anyut megkérdeztem, hogy Ő mitől félt engem, arra azt válaszolta, hogy a „fájdalommal járó betegségtől”. Kisfiam a kívülállók szerint is rengeteget változott. A májusi „képességfelméréséhez” képest összehasonlíthatatlanul más gyereket ismert meg a kedves logopédus néni júliusban, mivel Marci együttműködő, jó kedélyű volt, és kb. 40 percig beszélgetett(!) vele, így mivel ő először találkozott Marcival, nem is értette a figyelemzavar, eltérő szociális attitűdök kérdést…

Oldal tetejére

A családfelállítás óta néha azon veszem észre magam, hogy figyelgetem magamat, milyen változás(oka)t észlelek. Az utána lévő hét nagyon jó volt, mert nagyon jó kedvem volt, és bevállaltam olyan dolgokat is, amiket korábban nem mertem, és egyértelműen elutasítottam. Úgy vettem észre, az emberekhez is tudok kicsit másképp viszonyulni, és azt a bizonyos falat, amit a felállításkor említettem, hogy szoktam érezni magam és mások között, az most mintha eltűnt volna, vagy mindenképpen és egyértelműen vékonyabb is kisebb lett. Mindezeknek az a következménye, hogy jobban érzem magam a bőrömben, és ezáltal a kedvem is jobb. Kérdezte is, mit várok a családfelállítástól, és nem is emlékszem, mit mondtam, de tulajdonképpen annak, hogy jobban érzem magam a bőrömben, nagyon örülök, és tulajdonképpen ez az, amit vártam. Azt nem tudom, hogy lesznek-e hónapokig tartó belső átrendeződések, de ha ez a folyamat tovább folytatódik majd ebben az irányban, az mindenképpen jó lesz. :)

…

Amit korábban már írtam Önnek, hogy a fal, köztem, és már emberek között, vékonyodott, de úgy érzem azóta is, hogy nem tűnt el teljesen. Igazából ez az, amit szeretnék, hogy teljesen eltűnjön. Hogy ne érezzem magam kevesebbnek másoknál, bármely más embernél. Ezt nagyon nagyon jól éreztem az állítást követő héten, aztán csökkent ez a jó érzés.

Azt nem érzem, hogy lányommal változott volna a kapcsolatom, sajnos. …

Kolléganőmet említettem még Önnek akkor, a vele való kapcsolatom sem változott.

…

Azt észreveszem magamon – mert nagy konfliktuskerülő voltam –, hogy gyakrabban visszaszólok bizonyos helyzetekben. Nem bunkón, sértőn, vagy bántón, ne ilyenre gondoljon, csak elmondom, amit gondolok. Jobban fel merem vállalni a véleményemet, mint korábban. Sajnos azt is észreveszem, hogy még mindig előfordul gyakran olyan, hogy nem szólok, mikor bizony fontos lenne.

Mostanában kicsit kezdtem kételkedni a családfelállítás hatásában, mert még mindig nem merek felvállalni olyan dolgokat, amiket pedig nagyon szeretnék (pl. jól beszólni a nagyon is bunkó kolléganőmnek!). Másrészről meg úgy érzem, hogy igenis változtam jó irányban, nyitottabb lettem, talán barátságosabb is, és mintha ezt mások is észrevennék. És (kicsit) önzőbb is, amiről azt gondolom, nem baj, mert nagyon is a másik véglet voltam. Ami nagyon fontos, hogy jobban érzem magam a bőrömben.

Sajnos arról nem tudok nyilatkozni, hogy az állítás segített-e, mert olyan, mint „normális” párkapcsolat már jó 2 éve nincs az életemben … Másrészről apummal változott jelentősen a kapcsolatom, és anyummal is … egyik pozitív másik negatív irányba sajnos.

Miután elváltunk, nagyon jól és felszabadultnak éreztem magam. Másnap eléggé elgyengültem, és sebzettnek éreztem magam, egyfajta belső sajgással, mint akiből kiszakítottak valamit, azaz valakit. … Ahogy javasolta, kerestem a tárgyaim között valamit, ami jelképezheti az ikertestvéremet, és egy régi kis ezüst szívecskét találtam lánccal, amit valamikor anyámtól kaptam. … most a nyakamban hordom. Ma már teljesen jól érzem magam.

…

Úgy tűnik, hogy hétfő óta óta egyre erősödő depresszió tünetei uralkodnak el rajtam, végtelen fáradékonyság és aluszékonyság formájában.

…

Adok néhány őszinte (negatív) visszajelzést a munkádról, amit mások, az össznépi ál-lojalitás és neurózis miatt nem szoktak: A kezelés következtében nálam csak a káros mellékhatások jelentkeztek (gyászreakció, depresszió) amiben Te nem tudtál távolból segíteni – ezért is gondoltam, hogy szükség lenne a második alkalomra – ám időközben ezeket önerőből leküzdöttem. Tehát most végre olyan állapotban vagyok, mint amikor elmentem Hozzád családállításra. … Az egész módszerrel kapcsolatban is kétségeim támadtak, hiszen Te, aki nyilván komoly sajátélményű képzési folyamaton mentél keresztül, szemmel láthatóan súlyos neurotikus problémákkal küzdesz. (Más példákat is tudnék hozni családállítók közül.) Akkor hát, mire jó ez az egész családállítósdi? Lehet, hogy néhány embernek segít, az átmeneti katarzison túl is, de megítélésem szerint legalább annyinak nem segít, vagy esetleg még árt is. Azoknak jó, akik csinálják, és valamilyen anyagi hasznát látják. Szóval, Hellingernél még biztos jól működött, de azóta, úgy tűnik, nagyon felhígult dolog az üzleti hatások miatt.

Íme, az én sokat érő visszajelzésem - ingyen és bérmentve. Kívánom, hogy tudd hasznosítani!

Oldal tetejére

Az első nap szörnyű volt, minden porcikám fájt, a lelkemről ne is beszéljünk, a „velőmig” hatolt a fájdalom. Napközben még tartottam magam, de este, mikor a fiam már aludt csak ömlöttek a könnyeim. Hajnalban arra ébredtem, hogy sírok. … Majd szinte éppen 24 óra múlva kicsit jobban lettem, … és utána mindig picit-picit jobban.

Ne értsd félre, ha visszamehetnék az időben és választhatok, hogy végigcsinálom-e ezt újra, akkor ugyanígy döntenék, mert értem, megértem magam … bár még mindig nagyon fáj.

Az első nap el sem tudtam képzelni, hogy valaha előnyöm lesz ebből és erőt tudok belőle meríteni… még azért sokszor az hasít belém, hogy f ogom-e valaha valakivel igazán közel érezni magam. …

Találtam egy könyvet: Dráma az anyaméhben, ezt olvasgatom, arra nagyon jó, hogy látom belőle, hogy nagyon sokan vagyunk így, mint én. Ez erőt ad.

Megfogadtam a tanácsod, elkezdek „külsőleg is” gyászolni. Találtam egy nagyon édes gyűrűt, ami két részből áll: az egyik pici fehér kövekkel, a másik pici fekete kövekkel… mintha nekem (nekünk) szánták volna…

Sok-sok-sok kérdés és kétely van még bennem és a reményem igazán ingatag talajon áll. … tudom, hogy ez egoista hozzáállás, de mindig az fogalmazódik meg, hogy „mi lesz velem így”.

…

Az egység-érzet keresése csökkent bennem. Fájdalmas felismerés volt, a velőmig hatolt, de hát tudod… Hihetetlen, hogy csökkent. … Már szemmel nézek az emberekre. Eddig mindig fájt és a végén meg is sértődtem, mikor nem voltak velem annyira nyíltak vagy nem hangolódtunk össze. Akár baráti, családon belüli vagy párkapcsolatban. Most már megértem, miért volt ez az érzés bennem. Nem sértődöm meg, ha nem így van, örülök a kisebb érzelmeknek is.

Nagyon köszönöm a tegnapi napot! Már most sokkal jobban érzem magam. :) … Képzeld, a nagyobbik fiam az állítás óta ölelget. És nem természetellenesen. :) Sőt… vannak olyan pillanatai is azóta, hogy önfeledten nevet. Most hirtelen én nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel, de majd alakul. :)

···

Tudom, hogy nem szabadna agyalni az állításon :), de az ott elhangzottak alapján elég nehéz nem belegondolni. :) Ugranak be gyerekkori szituációk, amikor tényleg elhangzott apu felesége szájából, hogy szerinte nem is az apám az apám…

A korábbi állításomon a skizofrén bátyám és édesapám kapcsán állítottam. Érdekes volt látni, hogy látszólag nem működött az állítás a helyszínen, de a valóságban utána mégis gyökeres változások történtek. A testvérem nem sokkal a családállítás utána kórházba került, gyógyszeres kezelést kapott. Azóta szinte ugyanolyan mint azelőtt volt, mielőtt a tünetek jelentkeztek volna nála. Talált magának munkát és normalizálódott az ő élete is a családunké is.

A múltkori állítás után rendbe jöttem, már ami a mellkasnyomást illeti, másfél hét alatt elmúlt végül is. Sok változás is történt azóta: Apukám például azóta sokkal jobb kedvű és könnyedebb, mint volt. Irányomban nyitottabb, kedvesebb. Anyukám (akinek a halott ikertestvérére derült fény), nem nagyon változott, bár azelőtt sem volt rosszul szerintem. Húgom is pár fokkal kedvesebb velem. A családállítás utáni héten egy párkapcsolati ajánlatot és egy szerelmi vallomást is kaptam, ami elég jó volt, tekintve hogy párkapcsolati témában állítottam.

Ami érdekes még, hogy a hüvelygyulladásom állapota javult. Ennek azért örülök kifejezetten, mert ezzel kapcsolatban volt már egy állításom, és utána nem változott a helyzet, emiatt aztán azt hittem, hogy nem rendszer-probléma van, és nem tehetek semmit, de hát úgy látszik, ez nem volt igaz :) Évek óta mostanra értem el először tartós javulást.

Volt pár „megvilágosodásom” is. Rájöttem, hogy azért szenvedek és betegeskedek tudat alatt, mert Anyukámmal vállalok szolidaritást. Ezért választok kizárólag olyan férfiakat, akik mellett csak félig-meddig tudok elköteleződni, hisz inkább állok Anyukám mellett és szenvedek Vele együtt. Az is eszembe jutott, hogy sosem értettem, miért vagyok ennyire nyomott hangulatú és szomorú sokszor; a válasz megvan: ezek NEM az én érzelmeim, hanem átveszem őket szerintem csak.

Utána nagyon fáradt voltam, aztán nagyjából kezdtem magamhoz térni. Az állítás foglalkoztat, dolgozik bennem, … rendszeresen gyújtok gyertyát nem tervezetten, csak ahogy az érzéseim diktálják. És elég gyakran diktálják. :)

De igazából úgy érzem és állítás után is nagyjából úgy ereztem, jókor hagytuk abba, biztos nem véletlen, hogy eddig (ilyen messze, és mégis ilyen látszólag félbehagyva) jutottunk, egyelőre. Legalábbis ma így érzem. Voltak ugyanakkor olyan éjszakáim is, amikor azt hittem szétrobban a fejem. Azok szörnyűek voltak, nemi túlzással kicsit az őrület határa. :-s

A fáradtság mostanában épp erős és meg a korábban állított feszültség is megjelenik, de mégis pozitívabban tekintem a világot és úgy érzem, hogy a családi viszonyok is mintha fesztelenebbekké, könnyedebbekké kezdenének válni. Remélem, erőt adnak majd ezek a nehéz pillanatokban.

Egyelőre figyelek, élek. :)

Oldal tetejére

Sok minden történt azóta, összességében jól vagyok, bár elég nagy kilengések vannak mindkét irányba. Talán azzal kezdem, hogy azóta nem volt olyan rémálmom amiről meséltem, és összességében is jobban alszom, mint előtte, köszönöm! :) Az első hét nagyon pozitív volt, sok-sok régen nem csinált dologgal foglalkoztam, rég nem látott barátokkal találkoztam, és összességében sokkal jobban éreztem magam mint előtte. Aztán jött egy nehezebb hét, ezen eléggé visszaesett az életkedvem…

A nehezebb napokon még mindig úgy érzem, hogy maguk alá gyűrnek a körülmények és az elvárások, átcsapnak a fejem felett a hullámok. Ilyenkor továbbra is pokoli nehéz, de szerencsére mintha már kevesebb ideig tartana egy-egy ilyen periódus. Sokat gondolkozom azon a dolgon, amit a „végén találtunk” és már nem maradt idő kideríteni, hogy mi is pontosan. Egyszer annak majd járjunk a végére!

Ezúton jelzek vissza az augusztusi állításomról.

… „szeretném megtalálni a helyem, a helyemre kerülni” ez volt a téma.

Az állítás során apám anyám és én lettünk felállítva ill. néhány elabortált testvérem. (Kiderült, hogy apám zaklatott, és anyám tán ezért is elfordult tőlem, ill. a lelkiismeretfurdalás a testvérek miatt, miért én és nem ők élnek.)

Akkor is jeleztem ott érintőlegesen, hogy tulajdonképpen csalódott voltam. … nem éreztem sem akkor ott sem azóta megkönnyebbülést. …

Szívesebben meséltem volna nagy áttörésről és jó dolgokról.

…

Te voltál a 3. családállító, akinél jártam. Mindannyian elsőre nagyon szimpatikusak voltak. Mindenhol megszavaztam a bizalmat. A másik két helyen többször is voltam, állítóként, majd segítőként is. …

… elfogadtam, elhittem, hogy ez egy megalapozott módszer, lelkes és bizakodó voltam.

Sajnos azóta sem történt pozitív változás az életemben. A sok sok fájdalom, amivel gyakorlatilag születésem előtt óta konfrontálódok, állandóan a fejemben.

Ha a helyemben lennél, te elmennél még egy sokadik állításra? Te voltál a 3. ember, akihez fordultam a témában! Valójában most azt gondolom, hogy nem is annyira a „terapeutákban” vagy bennem van a hiba, hanem egyszerűen a módszer nem működik nálam. Csak nem értem az okát.

… nagyon szomorú és tanácstalan vagyok.

…

Igen az a kérdés, nyitott vagyok-e még??? … Hiszen, ha ennyiszer nem jött be, miért most lenne az a pont?

Arra hajlok, hogy elhigyjem, ami az állításban kijött, mert azóta több álmom, rémálmom is volt, ami ebbe az irányba mutat. Ami zavar, hogy intellektuálisan elég lehetetlennek tűnik.

…

Azt hiszem egyenlőre nem próbálkoznék többet a családállítással, elveszett a belé vetett bizalmam.

Hirtelen szántam el magam rá, és nehezen tudtam elmenni, mert tudtam előre, hogy ki fogok borulni.

… Külön örültem annak a gyakorlatnak, hogy az állítás végén visszaadhatjuk a a felkérőnek a szerepben felhalmozott energiákat, nekem ez sokat segített. …

Jó hogy végül sikerült nekem is állítani, noha nagyon erős ellenállás lett úrrá rajtam. A saját állításom végére nagyon pipa lettem, az egóm nehezen viselte ezt az egészet. Majd szétrobbantam.

Az állítás óta már beszél velem a Nagyi, sőt kedves. Lehet, hogy máris használt az állítás, lehet hogy csak rendben van most a vérnyomása. ;-)

…

Az első állítás kérdésével kapcsolatban szerintem jól halad a „gyógyulás” már sok változást látok.

…

Inkább nem részletezném, de már jobban érzem magam és jobban önmagam lehetek (ugye ez volt az állítás célja). Azért még hiányzik egy csipet, de az is jönni fog szerintem.

Oldal tetejére

Nagyszerű munkát végeztünk, nem szeretnék mélyen szántani benne, de a téma – anyu és a vele való viszonyom – rendeződött. Mindenféle erőlködés nélkül.

…

A múltkori témám anyuval való viszonyom volt. Sokat vitáztunk és már nagyon nehezen tűrtem az ezzel járó következményeket lelkileg. Ezen segítettünk az állítással, 1 éve lesz, hogy nem volt komolyabb konfliktusunk, ami néha van – ritkán –, azt megoldjuk helyben. Addig havi rendszerességgel vesztünk össze és napokig nem beszéltünk egymással.

…

Szülőkkel kapcsolatosan annyi, hogy mióta külön lakunk átszerveződtek a dolgok, nem érzem azt a kényszerű hazamenetelt, sokkal szervezettebb lett az életem. … Továbbra is áldás, hogy az első állítási téma, anyuval való kapcsolatom- nagyon jól működik. Ennek már 17 hónapja.

Először is szeretnék köszönetet mondani az egész hétvégéért! Nagyon jól éreztem magam, nagyon tanulságos volt az egész és a feelingje is nagyon tetszett nekem! Életem 2. legjobb – a Camino után – döntése volt mind szellemi, mind anyagi értelemben elmenni ide hozzád! Ami miatt ilyen gyorsan írok neked, hogy nem fogod elhinni, csak ma jöttem haza Budapestről, s nemrég kapcsoltam be a számítógépet, s mit látok? Máris állásinterjúra hívnak … most itt a levél, amit egyébként – megnéztem – ma délelőtt küldtek – tehát a hétvége után.

…

Az állítás utáni hétfőn rögtön kaptam egy ajánlatot - arról írtam is akkor - de abból végül aztán mégsem lett semmi. Hanem rá kb. 2 hétre jött egy másik ajánlat, ami viszont realizálódott, s azt tudom neked mondani, hogy nov. 15-től dolgozom egy cégnél, méghozzá csupán 10 km-re az otthonomtól. :) …

Úgyhogy lényegében nem is maradt más hátra, csak az, hogy köszönetemet fejezzem ki a munkádért/ közreműködésedért!

Tavasszal mindenképpen fogok menni …

Említettem neked, hogy nekem egy állítás után kb. hat hónap a gyógyulásom. Ez alatt az idő alatt szinte mindig rosszabb lesz a helyzet, utána kezd változni. Pont így történt most is. Viszont miután el telt a hat hónap, szinte napok alatt alakult ki az új helyzet. Végre a felelősség legnagyobb része lekerült az én vállamról, ez nagyon megnyugtató és felszabadító! …

Azt beszéltük márciusban, hogy ha az Anyuval kapcsolatos téma megoldódik, akkor az valószínűleg megoldja a párkapcsolati gondomat is. Úgy tűnik, ez nem egészen így van. Az a téma továbbra is fenn áll, igazából jobban, mint eddig.

Gyuri, Te nagyon jó ember vagy, tényleg mindent köszönök és szeretnék majd jönni! Nekem már ez is égi ajándék, hogy 20 év után szívből megbocsátottam Anyámnak, megértettem a nehéz sorsát! Köszönöm!

…

Isten és a családállítás segített. Tavaly találtam a jobb mellemben egy jóindulatú kicsi csomót. Elmúlt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

…

Nagyon köszönöm Neked a sok segítséget, az állítás a halál torkából, a teljes reménytelenségből mentett ki.

Első nap rég nem érzett nyugalom, megkönnyebbülés volt bennem :-), nagyon örültem neki. Éjszakától aztán kapkodhattam a fejem, mert igen rosszul aludtam, mindenféle zavaros álmokkal. Nem összefüggő történet volt, hanem pillanatfelvételekből álló kollázs, elfeledettnek hitt arcokkal és történések villanásaival. Halálfélelem, hidegrázás, gyengeség, ezek pár napig még kitartottak. Be-bevillannak régi dolgok, de általában -most már- felismeréssel. Mondtad, hogy ne agyaljak. Így tettem :-) … A jelenemmel elégedett vagyok. Egyre gyakrabban látom folyamatában, egészben és kívülről eddigi életemet, most már nyugodtan, szinte érzelmek nélkül. … Vidám vagyok, erős, és végtelenül kíváncsi. Kíváncsi a következő pillanatra, a következő feladatra, a következő felismerésre. Izgalmas utazás, tele csodákkal :-) Olyan, mintha szerelmes lennék mindenbe. Még a szerelmességembe is :-) Még a gyenge pillanataimba is :-)

…

… egészen érdekesnek mondható az életem. Egészében is, de most itt az utóbbi néhány hónapos időszakra gondolok. Felismerés felismerés hátán, kicsit mintha ketten lennék, … A szülőkkel teljes a nyugalom bennem. Szinte szeretettel érzek irántuk, ha eszembe jutnak, de kérdés nélkül már az sem esik meg velem :-) Világosan látom az utat, amit ők tettek meg, és hogy esélyük sem volt mást átadni nekem, másképp bánni velem. …

Kicsit olyan, mintha ujjá születtem volna. … A fizikai tünetek mintha bekeményítettek volna, de tudom, hogy ez csak átmeneti. A helyrekerülés része. Amikor takarítani kezdünk, akkor is először felfordulást csinálunk…

Hát igen, a tegnapi nap :-) Általában is észre tudom venni az életet, de tegnap valami csoda volt minden perce :-) Mintha minden nekem szólt volna. (Mintha minden nekem szólna…) … Reggel félálomban a megbocsátásról, a nehézségek szükségszerűségéről, a kiszállt, de mégis ható emberek nemlét-létéről voltak nagyon értékes gondolataim. Lassan kinyitottam a szemem… Ragyogó napsütésre ébredtem. Ez már ok a boldogságra …

Tudod mi történt? Mosolyogtam! Apámra gondolva mosolyogtam… A hang, ami kislányként rettegéssel töltött el, most mosolygásra késztetett és jó érzéssel gondoltam vissza a régi időkre. … A szél hozzám sodorta azt a pofonszagú illatot, amitől most le kellett hajtanom a fejem, és mosolyogva emlékeztem apám hangjára, hatalmas tenyerére. … Bejártam poklot és mennyországot, hogy most én dönthessem el, melyikben akarok élni, mit akarok továbbadni … A látszólag szeretetlen ide-oda sodródásban megtapasztalhattam, mekkora hatalmam van a saját életem felett…

Oldal tetejére

… a nőiesség megélésével kapcsolatban csináltuk az állítást. Amit egyszerre észre vettem az állítás után, hogy a már jó ideje tartó tompa hasfájásom elmúlt szinte azonnal. És utána következő hónapban nem jött meg a menstruációm, és kiderült, hogy babát várok. Sajnos a nagy öröm múlt héten véget is ért. … Mikor szabad újabb állítást csinálni? Érzem, hogy valami elindult bennem a témával kapcsolatban, de még van munkám vele.

…

… múlt év szeptemberében voltam nálad egyéni családállításon… A téma nőiség, anyaság, szexualitás volt. November elején már a kezemben tartottam a pozitív terhességi tesztet.

… köszönöm, hogy lehetőséget teremtettél a tapasztalásra és az élmény szerzésre, nagyszerű dolog volt ez számomra.

Az állítás utáni rögtön olyan eseménysorozat vette kezdetét, ami mostanra más mederbe terelte az életemet. A témám párkapcsolati volt… A rákövetkezendő pár napban már meg is jelent az első jel, mert az a kapcsolatom, melyben én a nagy őt látom, újra megjelent az életemben, és azóta folyamatosan lehetetlen helyzetekben tűnik fel újra meg újra, megmutatván ezzel igazi arcát. Közben persze elindult az állítás igazi eredménye is, hiszen 1,5 hónapja van egy olyan kapcsolatom, mely pont azon a mondaton alapszik, melyet papírra vetettem (boldog kiegyensúlyzott, egyenrangú párkapcsolatot létrehozni). Együtt harmóniában vagyunk, megértés, szabadság, önfeledtség van, viszont valami mégsem stimmel, és ebben kérném újra a segítségedet. Sajnos … összehasonlítom a két kapcsolatot.

A februári családállításomról szeretnék visszajelezni. A kitűzött cél az volt, hogy szeretnék a gyerekeimhez türelmesebb lenni. A problémát úgy fogalmaztuk meg, hogy „kijön belőlem az állat”.

Úgy tűnik, szép lassan javul a helyzet. A gyerekeimmel türelmesebb és normálisabb tudok lenni, nem összeszorított foggal és a megőrülés határán, hanem nyugodtabban tudok velük foglalkozni. Persze én is jobban figyelek erre, de talán nemcsak ezért. A fejfájások is szelídültek. Nem múltak el teljesen, még mindig elkísérnek, de csökkent a számuk és nem kínoznak meg annyira.

Azt gondoltam, hogy majd írni fogok nekem, ha az állításnak kézzelfogható következményei lesznek, de nem gondoltam, hogy ez már ma lesz… A kishúgommal beszéltem ma telefonon és először elmesélte, hogy az állítás előtti este azt álmodta, hogy itt volt nálam, és … észrevettük, hogy iszonyatos vihar közeledik, de olyan, amit még nem éltünk át. …

Aztán az álma után elmesélte, hogy az állítás estéjén (vagyis tegnap) nagyon összevesztek a szüleim. …majd megkérdezte, hogy tudok-e olyanról, hogy Anya megcsalta Apát? Hát, ahogy mondják köpni nyelni nem tudtam. … Hát eléggé kétségbeestem, hogy ezt a vihart én kavartam, de végül is rájöttem, hogy azok ők voltak.

Már egy nap alatt rengeteg dolog helyre került…

Egyelőre még egy érzelmi hullámvasúton vagyok, ami a teljes közönytől a haragon át … a megnyugvásig terjed. De 6 hónap nagy idő és remélem a végállomás az elfogadás … lesz…

Hááát, másnap felébredtem és nem tudtam eldönteni, hogy az egészet álmodtam e vagy valóság volt. Emlékeimben Dali-féle festmény jelent meg, iszonyúan szürreális, érzelmekkel telített, mozgás nélküli képek sorozata. Amit szerettem volna végül megtörtént. … Most már … ha anyura gondolok, nem a harag az első érzésem. Ezt feloldotta.

Ha anyura gondolok egy gyerekkori képem jelenik meg. Kicsi voltam talán óvodás, forró nyári nap volt épp megyünk hazafele a kertünkből. … Anyu felvesz a hátára, átölelem a nyakát és átkulcsolja a lábaim. Így megyünk tovább. Ráhajtom a fejem a nyakára, sós izzadság íze van, érzem, ahogy izzad, meleg a teste, szeretettel simogatja a lábam ahogy megyünk. Nehéz vagyok neki, de talán neki is jól esik a közelség. Inkább erre emlékszem mostanság.

Szeretném megköszönni a szombati napot egy élmény volt! :)

Az igaz, hogy hazafelé eltévedtem, mert nem voltam teljesen magamnál és most sem szabad a tükörbe néznem annyira megviselt. :) Viszont belül olyan szabadságot érzek amit ritkán szoktam. Még nem akarom elkiabálni, de bízom a sikerben!

Nagyon meghitt, baráti és szeretetteljes volt az egész nap.

Most valami olyasmit érzek, hogy tényleg mindannyian egyek vagyunk. Különböző „problémával”" sérüléssel, vággyal, de mégis a lényegünk, a lényünk egy és közös. Jó érzés! Jajj, Gyuri olyan sok minden dolgozik most bennem, és bár fizikailag kicsit belehalok, ha így is lenne, megérné! :)

Köszönöm szépen Neked, hogy segítesz minket visszatalálni magunkhoz!

Oldal tetejére

…az ikremről és rólam volt szó. Az állítás utáni napokban rögtön éreztem, hogy valami, korábban gyakran rám törő szorongás elmúlt, egész másképp éreztem magam, nem kerültem annyira a helyzeteket, hogy egyedül legyek, és örömmámorban úsztam emiatt, mert természetesen régen vágytam erre az állapotra. Ezt ezúton is nagyon köszönöm! (Tetszett, ahogy csináltad az állításokat, alaposnak és intuitívnak tartottam, és eredményesnek is tűnt.)

Volt akkor egy nem túl jól működő kapcsolatom, pontosan foggal-körömmel ragaszkodtam valakihez, aki nem tett sok mindent értem. Ezt a kapcsolatot pár héttel később lezártam. … A kapcsolat lezárása is sokkal kevesebb mély kétségbeeséssel, és szorongással sikerült, legalábbis az első hónap során.

Édesanyámmal kapcsolatban voltak elég súlyos gondjaim már hosszú évek óta, nem mondhatnám sajnos hogy valaha is túl szoros kapcsolat lett volna közöttünk gyerekkoromtól fogva. … még a kommunikáció sem működött hibátlanul kettőnk között, nemhogy a segítség.

Az állítás során számomra elég meglepő dolgokra derült fény és bátran állíthatom, hogy kettőnk kapcsolata Édesanyámmal már nagyjából egy héten belül szemmel látható változásokat hozott. Az akkori állapothoz képest pedig az eltelt több, mint másfél év alatt gyakorlatilag 180 fokos fordulatot vett. Nem mondom, hogy azóta mindenben egyetértünk és felhőtlenek az együttléteink, de sokkal türelmesebb vagyok vele, és ami a legérdekesebb, hogy mindez egyáltalán nem is esik nehezemre. …

… biztos vagyok benne, hogy abból az akkori állapotból önerőből mi ketten vele nem jutottunk volna el erre a szintre. Rendkívül hálás vagyok a segítségedért és ha bárki hasonló terápiát szeretne igénybe venni az ismerőseim közül a jövőben, jó szívvel foglak neki ajánlani…

Szerettem volna megköszönni a hétvégét, olyan energiáim vannak, hogy eltolom az Ararátot is két kézzel!

A téma a volt élettársamtól és gyermekeim apjától való durva elválás ... megoldása volt. ... Az első hónap után semmi pozitív változást nem tapasztaltam. ... A hatodik hónap letelte előtt a 4. napon volt pont a gyermekelhelyezési tárgyalás ... mintha nem változott volna semmi. Érdemes-e megint egy teljes állítást végigvinni ezzel kapcsolatban?

…

Kicsit átgondoltam és valóban talán nagyobbak voltak az elvárásaim. Tulajdonképpen őt akartam alapvetően megváltoztatni, vagy hatni rá ilyen módon. Bennem elindult az elszakadás…

Az is eredmény, hogy már nem borulok ki annyira, mikor elviszi őket láthatásra, pedig majd minden alkalommal ad okot arra, hogy dühös legyek.

Ami nagyon jó dolog, azt már múltkor is említettem, hogy sikerült letenni a cigit. Érdekes módon édesanyám is rá egyhétre megszakította a kapcsolatát az alkohollal, volt augusztus közepén egy esküvő ahol elszívtam 3 szál cigit, rá egy hétre anyának is volt egy kisebb alkoholos megingása… kicsit azt érzem mintha a tükörképem lenne a függőségben, úgyhogy nem fogok rá gyújtani :)

Miután megvolt az állításom, amit, tudod, nem adtam könnyen, soha senki nem nyúlhatott az én Apa témámhoz…

Ezek után villámgyorsan történt minden, … május 1-én … megismertem a Kedvest, és mostanra együtt élünk. :-)

Azt hiszem, valami komoly gát oldódott, nem tudom pontosan mi, hiszen agyban mindent tudtam … tettem is érte párszor magamnak, de soha azelőtt segítséggel.

Köszönöm a múlt hétfőt.

Nem vártam és továbbra sem várom, hogy a családállítástól hatalmas és eget rengető változások történjenek az életemben. De úgy érzem, az a tiszta képlet, amelyet a „bábuk” formáztak azon az asztalon, nekem most többet is ér, mint a nagy változások. Ilyesmire vágytam.

Ugyanakkor sokat segítettek a hétfői mondatok abban, hogy képes legyek felnőtt módon viselkedni vele. …

Gyakran eszembe jutott az a számomra revelációként ható mondat is, amely szerint: nincs jogom megváltoztatni az anyámat.

Köszönöm, hogy segítettél kimondani az irgalom, a kiengesztelődés és a sorsok előtti meghajlás mondatait. Érzem, nem csak nekem, de a rég halott és általam személyesen sosem ismert ősanyáknak is szükségük volt ezekre az egyszerű, mégis súlyos szavakra.

Nehéz és fájdalmas volt szembenéznem a gyerektémával, amelyet a „bábuknak” hála, most kristálytisztán látok. …

… azt érzem, ez a délelőtt többet ért, mint másfél évnyi pszichodráma. Bár azt is tudom, valószínűleg nem kezdhettem itt, kellettek a lépcsők, amelyeken idetaláltam…

Köszönöm, hogy olyan légkörben zajlott az állítás, amelyben végig biztonságban éreztem magam. Hiszen nem könnyű egy ismeretlen elé vinni a fájdalmainkat, gyengeségeinket.

… a családállítás másnapján találkoztam apukámmal és bár ő nem volt másmilyen, valahogy … nem tudott megrázni. … És köszönöm szépen, hogy olyan finoman vezetted a családállítást, mindenképpen hasznos volt.

… teljesen megváltozott a közérzetem. Onnan hazaérkezve 2 napig csak feküdtem és pihentem, mert képtelen voltam bármi másra. Azóta keresem az addigi énemet, de valahogy úgy tűnik, hogy nem találom. … Általánosságban elmondható, hogy levertnek érzem magamat, közben pedig hasonló pánik-tüneteket produkálok fizikailag, mint amiktől szabadulni szerettem volna … Ezek nem olyan erősek, mint a családállítás előtti éles helyzetekben voltak, viszont folyton, szünet nélkül jelen vannak.

Oldal tetejére

… a levegőben lógás érzésem még tart, de már nem érzem olyan tragikusnak vagy kilátástalannak. …

… Fizikai szinten a családállítást a sejtjeim átrendeződéseként éltem meg. …

… Az elkövetkezö 5-6-napban folyamatosan bőgtem. …

Szóval elindult egy lavina, ami az eddigi tudatosságomat még tudatosabbá tette. …

Nagyon hálás vagyok neked… Ha otthon lennék, mennék én is minden állításra segítőnek…

Nagyon tetszik a stílusod ahogy az egész családállítást levezeted. Lazaság, mégis nagyon mély figyelem, ami számomra jellemzi. A lazaság inkább a megjelenésedre értendő mert a belsődből mély bölcsesség sugárzik ami biztonságot ad. Szóval nekem a lazaság pozitív jelző.

Nagyon örülök és egyben szerencsésnek érzem magam, hogy megismerhettelek.

Egyéniben voltam … nálad, még a kérdésemet is te fogalmaztad meg nekem, annyira össze voltam zavarodva. A női szerepek öröklése, betegségek, nehéz szülések továbbadása nagyon hangsúlyos volt nálam. Akkor már vártam a kisfiamat, de még nem tudta más csak a férjem és az orvos, meg ugye elmondtam neked is. Papucsokkal szimbolizáltuk a szereplőket… Fantasztikus élmény volt! Azóta is abból táplálkozom! A feleség szerepemet tökéletesen átformálta, és így lett működőképes a házasságunk. Nagyon hálás vagyok! … … azóta megszületett a kisfiam és a házasságom is helyre állt. Nem követem a női mintát, amit kaptam, azt akkor letettem. Úgyhogy nem vagyok már az a nő, aki egyedül is nekimegy a világnak, karján a gyermekével. Ahogy azt „megjósoltad”, kb. 3 hónap alatt a harmadik ember szerepe/személye is tisztázódott a kapcsoltunkban anno. A példám, hogy igyekszem tisztázni a kapcsolatrendszerünket és az átörökített rossz megtapasztalásokat, jót tett az egész családnak …

Életében előszór mutatott [a fiam] igazi emóciókat. Egy másik gyerek – fiatalember ült velem szemben. A maga tömör és mély értelmű szavaival összefoglalta és megrázóan újraélte azokat a felismeréseket, amelyeket megtapasztalt ma délután. Őszinte volt és megkönnyebbült. Azt mondta, még vegyes érzelmei vannak – persze, majd leülepszik.

…

Az, hogy a végén spontán átölelte - az sem történt még meg soha. … nem érintkezik fizikailag senkivel – spontán és idegenekkel meg végképp nem.

Köszönöm még egyszer a tudását, türelmét, intuícióját és a tanácsokat. Máris ajánlottam egy családnak…

…

Igazán megható az a gondoskodás, és körültekintő figyelem, ahogy velünk szemben eljár. … Még egy érdekes dolog: amióta hazajött a családállítás után, attól kezdve az ember szemébe néz, nem lép ki olyan hamar a jelenből és őszinte érdeklődést mutat idegeneknél is, figyel. Ezt azóta sokszor észrevettem. Azelőtt a 3. mondat után kilépett.

…

Ön ritka elhivatott ember…

Nagyon sok dolog kiderült az állítás során, viszont valódi változás nem történt – az engem alakító sem tudta kimondani azt a felszabadító mondatot, amitől tovább tudtam volna lépni.

Én márciusban voltam..., és azt hiszem, életem egyik leghasznosabb befektetése volt.

Oldal tetejére

Tervezem egy ideje, hogy írok neked és elmesélem, hogy volt-e valami hatás, de eddig annyira a hatásban éltem, hogy nem igazán láttam túl rajta. Most kicsit kijjebb vagyok, úgyhogy gyorsan mesélek. :)))

Történt egy csomó pozitívum! Már rögtön az állítás utáni naptól, látható és érezhető változás állt be … [a lányom] viselkedésében és ezáltal a kapcsolatunkban. De lehet, hogy fordítva a történt, hogy a kapcsolatunk változott és ettől az ő viselkedése:)))

Anyukámmal is változik a viszony. Apró, de érezhető dolgok. … Azonban itt még sok a kérdés és úgy érzem, hosszú még az út, de talán elkezdett fogyni köztünk a távolság.

De azért mindezeknek megvan az ára is! Sok olyan napom volt már, amikor csupán az tartotta bennem a lelket, hogy Te is mondtad, hogy lehet nehéz időszak, amit túl kell élni. Ezen napokon csupán ennyire voltam képes, hogy túléljek. Persze azért volt jó pár alkalom olyan is, amikor minden gondolatmorzsát elszidtam, ami arra késztetett, hogy belevágjak ebbe az állításba. :))) A legdurvább az a két nap volt, amikor nem is tudom, hogy a saját életemet éltem-e. Nagyon öregnek és fáradtnak éreztem magam. Annak legőszintébb és legmélyebb értelmében azt éreztem, hogy szeretném letenni ezt az életet vagy életeket, mert elfáradtam. Megdöbbentő és hihetetlen tapasztalások voltak ezek! Úgy feküdtem le aludni, hogy őszinte megnyugvással gondoltam arra, hogy jó lenne többet nem felébredni.

Most jobb!! Nem bánnám, ha már így maradna:))) De összességében óriási kaland ez…

Köszönöm még egyszer a tegnapi állítást, döbbenetes élmény volt számomra.

Az első érzés ami hatalmába kerített, valami hihetetlen megkönnyebbülés volt. Már a lépcsőn lefelé menet könnyűnek és erősnek éreztem magam. Később, otthon, egészen érdekes volt. Sokat fáj a fejem … De tegnap, valami egészen más fajta fájdalom kerített hatalmába, mint máskor. Olyan volt, mint amikor egy hosszú, több tíz kilométeres túra után leveszem a hátamról a nehéz hátizsákomat, és a tehertől hirtelen felszabaduló izmok elkezdenek sajogni, majd ettől az oldódástól elkezd tompán fájni a fejem. … Ezen kívül anyámmal kapcsolatban is érzek valamilyen belső megnyugvás félét. Nem mondanám, hogy tudnék vele találkozni, de nem zaklat fel annyira ha rá gondolok. Egyfajta „ez így van rendjén”-szerű érzés tölt el, nem az a hihetetlen pánik, mint eddig. Sokkal közelebb érzem a bensőmet az egyensúlyi állapothoz, mint évek óta bármikor. Egyelőre ennyi, kíváncsian várom a folytatást.

Én jól vagyok, … találkoztam a tesómmal. Nem kellett kibékülnünk, békével mentünk. Ugyanúgy kezdtünk el beszélgetni, mint 20 éve, mintha semmi nem történt volna.

Frenetikus napom volt és nagyon vágyom arra hogy a kinyílt kapukat még szélesebbre tárjam, és továbbra is áthasson és alakítson az amit most érzek. ...

És nagyon szeretem ahogy ezt az egészet csinálod, olyan emberien, racionálisan, egyenrangúan, empatikusan, megengedően, a csoda finom humoroddal és csibészségeddel áthatottan, nem az élettől elvontan. Szóval kicsit még irigyeltelek is, hogy mennyi csodában lehet rászed az állítások közben, hogy mennyire tudatos ez az élet nevű szövet ... kemény munka amit csinálsz és felelősség, ... rettentő demokratikus vagy és nem állítod be magad megkérdőjelezhetetlennek. A legjobb jelző hogy végtelenül emberi ahogy csinálod. Remélem meg tudsz fürdeni abban ami most kifolyt belőlem, mert őszintén így gondolom.

Oldal tetejére

Vissza a főoldalra